Árnyékvilág:

"Vezetés közben azon járt az eszem, hogy mit is fogok mondani, ha odaérek a megadott címre, de semmi értelmes nem jutott eszembe. 'Szia, emlékszel rám? Tudod, körbe vagyok véve egy csomó emberrel, aki istenként imád, de én nem akarok isten lenni, csak egy átlagos srác.
Lennél a barátom?'
Magamra fintorogtam a visszapillantó tükörben. Szánalmas vagyok..."

Vérbe öltözött Anna:

Ennek a városnak füst- és jellegzetes nyári rothadás szaga van. Jóval több a kísértet, mint gondoltam, erőteljes aktivitást érzek, már közvetlenül a legfelső réteg alatt is: a nevetések mögül elfojtott suttogás szűrődik ki, mások számára észrevehetetlen apró rezdülések a szemek sarkában.
A legtöbb ártalmatlan - szánalmas kis szürke pöttyök vagy halk nyögések a sötétben. Csak polaroiddal látható homályos, tejüvegszerű foltok. Semmi dolgom velük.
De valahol odakint ott bujkál az az egy, amelyik nagyon is számít. Amelyikért idejöttem, és amelyik elég erős ahhoz, hogy az élőből kiszorítsa a szuszt.
Megint rá gondok. Annára. Vérbe öltözött Annára. Azon tűnődöm, milyen trükköket fog bevetni. Vajon miféle furfangos csapdát állít majd nekem? Áttetsző lesz vagy fénylő?
Kacagni fog vagy suttogni?
Hogy próbál majd megölni?

Sajnos eddig csak ennyi van. Bocsi :/

Lou*