Forgotten - Úgyis elfelejtem

A könyv hivatalos ismertetője:

Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére „emlékszik”. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között.
Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt – még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.

Vélemény:

         A könyv nagyon tetszett. Ennek az oka legfőképp talán az, hogy nagyon egyedi ötleten alapul a történet. Megmozgatja az emberek fantáziáját. Vajon milyen lenne egyfolytában elfelejteni a múltat, a sok- sok emléket, jót, vagy rosszat egyaránt, és folyton csak a jövőre "emlékezni"? Mennyivel más lehet egy ember gondolkodása, ha tudja, hogy egyes emberek cselekedeteiből mi fog következni.

         Egy ilyen történet megírásánál talán az lehet a legnagyobb probléma, hogy hogyan képes normális és boldog életet élni egy ilyen képességgel rendelkező ember, vagy egyáltalán rendes kapcsolatot kialakítani egy másik személlyel. Hiszen az emberek beszélgetéseinek tárgya általában a már elkövetett múlt, amit néha jó lenne megváltoztatni, de már nem tudunk, és a még rejtélyes, alakítható jövő, ami azzal a reménnyel kecsegtet, hogy jobb lehet a múltnál, mert meg tudjuk változtatni. Nagyon sokszor csak ez hajtja előre az embereket, de ha valaki tudja, hogy mások hiába fáradoznak a jövőjük jobbá tételével, attól az még nem fog jobb lenni, igen megterhelő lehet. Furcsálltam a könyvben, hogy London nem omlott össze emiatt, de ezt valószínűleg azzal lehet magyarázni, hogy erős lány.

         Némiképp segít a főszereplőnkön, Londonon, az, hogy 24 óra erejéig képes megtartani az emlékeit, van egy kitartó barátnője, és az édesanyja is példamutatóan próbálja megoldani ezt a helyzetet. Na és persze ott vannak az elmaradhatatlan jegyzetek, amiket London mindig előző este körmöl le kitartóan. Bár megjegyzem, arra kíváncsi lennék, hogy milyen korán kel fel, hogy a sok papírból elegendő információt megtudjon, ahhoz, hogy túlélje a napot. Ezek ellenére persze elkerülhetetlen, hogy néha gondok akadjanak. Végül is sokszor vagyunk olyan helyzetben, hogy valaki más egy hónapokkal vagy évekkel ezelőtti eseményéről kérdezzen, ami persze egy rendes embernek nem okoz gondot egyáltalán, de ez London esetében másképp van. Mégsem tudja az egész életét elolvasni egy reggel alatt. Nagyon tetszett, az, ahogy az író ezeket a helyzeteket is különösebb feszültség nélkül megoldotta. Ilyenkor gondolom, megkérdeznétek, hogy akkor miről is szól a könyv, ha ilyen nagy problémákat zökkenésmentesen vesz a hősnőnk? Nos, arról, hogy attól még hogy egy ember emlékszik a jövőjére, muszáj ismernie a múltját.

         Ráadásul bejön a képbe egy ismeretlen fiú, akit nem lát a múltjában és a jövőjében, de ennek ellenére napról- napra találkozik vele, és persze beleszeret. Itt kezdődnek az igazi problémák, hiszen ha napról napra elfelejti a fiút, és még a jövőjéből sem képes őt ismerni, mint a többi embert a környezetében, akkor egyedül csak a jegyzetei maradtak, de ezek sem lehetnek mindig kéznél. Az édesanyjának persze nem mesél a fiúról, mint sokszor teszik azt a fiatalok, így ő sem lehet a segítségére, és még ha mesélne is, akkor sem tudná olyan részletességgel elmesélni, hogy azonnal belészeressen és megbízzon benne újra. A könyv ismertetője szerint London mellett mindig ott áll a barátnője, de később kiderül, hogy a könyv 80%-ában haragban vannak egymással, és a lány semmit nem tud megosztani vele, mert nem állnak szóba egymással, így mindent egyedül kell megoldania. Miközben a fiú már további szintekre szeretne lépni a kapcsolatukkal, London nehéz helyzetben van, hiszen ő napról - napra az első lépéseket teszi meg. A könyv ezt a problémát nem részletezte annyira, mint vártam. Leginkább azzal oldotta meg, hogy a lány a reggel elolvasott jegyzeteiből megismerte a fiút és kész. Belészeretett, újra. Addig még nincs is semmi gond vele, hogy magában megbízik London, és tudja, hogy okkal írta azt, amit, de ettől még nem tudnék beleszeretni egy fiúba, akiről csak annyit tudok amennyit leírtam magamnak.

          Eközben London elkezd nyomozni a múltja után - később Luke segítségével - és megpróbálja kideríteni, hogy miért nem ismerheti az Apját, és mi az a szörnyű emlékkép, ami kísérti. Az írónő nagyon találóan, és kellően rémisztően ábrázolja azokat a jeleneteket, mikor Londonnak eszébe jut ez a jelenet. Én nagyon izgultam, hogy nehogy valamelyik a szívemnek kedves szereplő legyen az, aki meghal, mivel eleinte még nem tudjuk, hogy ez az emlék a múltjából származik.

         Aztán még ott van az is, hogy mégis miért? Miért nem működik rendesen London memóriája? Szerintem nagyon jó választ kapunk rá, pedig az elején el sem tudtam képzelni, hogy mivel fogja megmagyarázni, és egyáltalán megmagyarázza-e. Persze nem lett volna gond, ha nem magyarázza meg, mint az ehhez hasonló könyvekben, de szerintem sokkal kerekebb a történet így.

"A vég":

A könyv végével egy ideig nem tudtam mit kezdeni. Egyrészt nagyon jó, hogy nem egy sablonos Happy End lett. Félre ne értsétek, attól még Happy End! Jó, hogy nem kapásból találták meg az öccsét, mert ez nem lett volna reális, de nyitva hagyta azt a kérdést, hogy vajon sikerül-e megmentenie Luke-ot. Ami nekem nagyon fontos lett volna. Azonban valószínűleg megmentette őt, erre utalhatott az is, hogy London az utolsó oldalakon teljes határozottsággal mondta, hogy meg fogja menteni.

Szereplők:

A kedvencem: Luke, és ezt nem csupán azért mondom, mert lány vagyok. Nem volt hibátlan, mint a legtöbb lányregény főszereplője. Tetszett, hogy nem egy sablonos jellemmel találtam szemben magam, hanem egy egyáltalán nem átlagossal.

         Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, aki kedveli a NEM mindennapi, romantikus történeteket. Fantasztikusan jó könyv, csupán egy- két apróbb hibája van, de ezek könnyem felejthetők. A Forgotten nekem bekerült a "Kedvenc könyveim" listára.  Lenyűgözött, hogy sohasem untam, mindig történt valami, de mégsem volt túlzsúfolt. 

KÖNYVRÉSZLET: konyvmolykepzo.hu/reszlet/forgotten.pdf

Könyv Moly